Már a mai nap is sok élményben volt részem, igaz, egy részük még nem a zarándok úthoz köthető…

Gondolkoztam, hogy az utolsó napok temérdek teendői között mennyire sikerült vajon ráhangolódnom a túrára; de már reggel pozitív válasz érkezett. A buszra várva a megállóban megcsodáltam egy falevélen csücsülő bogarat, és egy lehelet vékony finomságú pókhálót. Az állatok később is többször megragadták a figyelmemet; a párkányi vasútállomáson egy kiscica volt aranyos, ahogy pásztázta tekintetével a sínek közét;

utána a városba vezető úton egy búbos banka szerűség ugrándozott előttem sokáig meg-meg állva, szájában gilisztával.  

Node mielőtt még kisállat határozóvá fajulna a beszámolóm, áttérek másra.

Párkány felől közelítettem meg Esztergomot, a Magyar Zarándokút kiindulópontját. (Az odaút nem tartozik a túrához, így arról off-topik a végén írok pár sort a személyes ismerősöknek.) A vonatról leszállva elállt az eső, és ki is sütött a nap, így Esztergom felé bandukolva egyszerre láthattam az impozáns bazilikát és egy fél szivárványt.

Beérve a városba, még a falusias részén megkapó kerteket, utcai virágágyásokat láttam;

   és az egyenes úton a fák mögül folyamatosan elő-elő bukkant az egyre növekvő székesegyház.

Sokat fotóztam, de igyekeztem megélni is a pillanatot. Amikor az egyik barátomra gondoltam, azon nyomban megjelent egy olyan autó, mint amilyen neki is van; amikor pedig a városias részt kezdtem kicsit unni, egy kapualjban álldogáló bácsi mögül Louis Armstrong muzsikája harsant föl, érdekes hangulatot kölcsönözve az egész képnek.

Esztergom legnagyobb templomát, a várat és a Mária-Valéria hidat teljes pompájában megtekinthetjük a dunapartról.

Amint elhagytam Szlovákiát újból eleredt az eső, de ez nem tántorított el, legalább kipróbálhattam az egyik becsomagolt megoldást ilyen esetre (széldzseki plusz esernyő) – bevált, pláne fotózáshoz ez az ideális választás.

Esztergomban az útikönyvben leírtaknál bővebb sétát tettem – szerintem az összes lényeges régebbi házat láttam (meg egy óriás kivetítőt is, mert mint kiderült focivb (/vagy mi) van).

A különböző állapotú, de többségében szép, érdekes házakon kívül találtam egy homokból alkotott óriási arcot, amely nagyon megtetszett :) – mondjuk lehet, hogy azóta már elmosta az eső :( .

Elhatároztam, hogy most szakítok a mindennapos rohanással, és nyugodtan fogok ma sétálni, ez kb. a városnézés 1/3-áig volt tartható, aztán rájöttem, hogyha még vacsorázni is szeretnék, akkor jó lesz sietni – előzetes információk alapján fél 9-ig van konyha a Prímás Pincében. Mindez még tartható is lett volna simán – visszatérve a saját tempómra --, de nem számoltam a macska-lépcsővel, mely az állomási cicával ellentétben vegyes érzelmeket kavart bennem – jól leizzadtam, mire felértem… – De megérte felmenni: szép panoráma nyílik a hídra, és környékére.

A hivatalos zarándokszállás a bazilika mellett található, bár a recepció nem a főbejáratnál van, hanem oldalt a papnevelde utcáról nyílik – ez egy hotel, de a zarándokszállásokat is itt intézik.

A főbejárattal szemben található a Prímás Pince, ahol zarándokmenüt is fogyaszthatunk. Elképesztő belmagassággal rendelkezik, nagyon elegáns, de ugyanakkor hagyományőrző is.

És nem mellesleg kulináris fantasztikumokba is belebotolhatunk – nekem ma a séf zarándokmenü gyanánt gulyáslevest és somlóit ajánlott – mivel ez utóbbi az, amivel amúgy tesztelni szoktam az éttermeket, ennél jobbat nem is választhatott volna :) . – Esztergom sok király nevével összefonódik – és tényleg fenséges volt ez a desszert! ;) (Megjegyzés: érdekes, mert a baráti társasággal is levest + (fél) édességet ettem, ebédre; meg itt is – mindkettő laktató volt, és szerintem pár napra meglett a főtt kaja-bevitelem :) .) A két fogás között egy móri leánykával mulattam az időt ;) Ezzel szemben a szálláson egy se volt, és nem csak a szebbik nem képviselői, hanem a másikéi sem – igaz, ha jól néztem 3 szoba van, tehát lehet, hogy a másik kettő lakott.

Minden esetre így legalább nyugodtan tudtam bent gubbasztva, 3 óra alatt összedobni ezt a kis irományt – u.i.: nem ígérem, hogy hasonló hosszúságúak lesznek a későbbiek is.

Kicsit a Pista-passióról:

Bár indulásnál tudtam, hogy kétszer annyi cuccot viszek, mint kellene; remélhetőleg kibírom a Normafáig, ahol az addigra kiderítendő fölöslegtől megszabadulok. Fájdalmak jócskán vannak, de amikor egy-egy érdekes dolgot meglátok, minden ilyesmi köddé válik – dolgozom a megoldáson, miszerint folyamatosan lássak érdekes dolgokat :)

Egyéb hasznos infók:

• mind az étteremben, mind a szálláson van wifi (utóbbi jelerőssége az én szobámban nulla, de szerintem könnyen lehet megfelelő pontot találni) – vacsora közben – amit kivételesen teljesen nyugodtan, kényelmesen, a somlói minden porcikáját ízlelgetve fogyasztottam el – nehéz volt megállni, hogy az élményeimet ne írjam meg a szokásos embereknek – pedig mondhatnám azt, hogy ez még csak a nulladik nap, itt még bármit lehet… :)
• Rákérdeztem, van egy kápolna a szállás épületében a pincében, de azt mondták, hogy „azt a vendégek nem szokták látogatni...” – én értettem a célzást, megköszöntem az információt, és felmentem a szobába.
• A zarándokszállás említett recepciójánál lehet kiváltani a zarándokútlevelet is (700 forint, míg a szállás, ha hálózsákkal érkezünk 1000+300 IFA).

Egyéb képek: 

Off-topik, ismerősöknek szánt üzenetek:

(mivel megfogadtam, hogy nem nézek se facebookot, se e-maileket, viszont kíváncsi vagyok egy-s másra, kérlek válaszoljatok a szokásos csatornákon, és majd utólag elolvasom őket!)

• Milyen volt a hazautatok, megúsztátok az esőt? (vagy szó szerint? :) ) – Nagymaroson a vonat indulása pillanatában kezdett el igazán esni (4 előtt picivel).
• Szobon bent állt a kisvonat, a kocsikon mindhárom állomás szerepelt, de az illetékes elvtársnővel beszélgetve nem minden forgóváz/fék képes a vonal minden pontján közlekedni, ezért nem igazán átjárható az egész… – Amin viszont lehidaltam: a mozdony középen volt – kérdeztem, hogy ez ideiglenes?, mondta nem, van elöl-hátul kamera, és azt látja a mozdonyból – mondjuk a képeket ezen a kis gépen nem látom rendesen – lehet, hogy csak átvert a nő…
• 
• 
• Nagyon profi a cseh bicikliszállító kocsi, fülkés, oldalfolyosós-termes részekkel.