Bár levontam a tanulságot az előző napból, mégis később tudtam csak elindulni, mint vasárnap; viszont Pilisszentivánon a szállásnál nem volt meghatározva legkésőbbi érkezési idő – igaz célszerű sötétedés előtt odaérni.

A mai nap kezdtem picit jobban ráhangolódni az erdőre, pl.: mindig időben észrevettem, mikor csigára lépnék… Illetve egyre több belső ötletem volt, hogy most kéne felvenni az esőkabátot…

Az időjárás kegyes volt hozzám, mert dörgést, villámlást is láttam, de mind elkerült (a sziklakápolnától gyönyörűen lehet látni, hol esett éppen.

Csak egy kis csendes eső kapott el Pilisszántóból kiérve.

Gondolkodtam, miket lehetne kitenni a csomagból, és hiába szedtem össze pár dolgot, ma pont hogy használnom kellett őket… Például a túrabotot, mivel volt olyan saras-csúszós hely, hol semmibe sem lehetett megkapaszkodni; ráadásul amint felértem azon a 3 m-en, vállig érő csalán fogadott; így a poncsó belsejébe visszahúzott kezekkel tudtam csak haladni, a bottal előre leverve a növényekről a vizet.

A mai nap sok forrást érintett, finomabbnál finomabb vizűeket. A szentkút gyógyító vizéből mindjárt 2l-t is vételeztem – rám fér… .. Itt szerencsére érkezésemkor mentek el az előző látogatók, így egyedül maradhattam egy picit a szabadtéri kápolnában. Tovább indulva találtam egy érdekes, faragott fát, mely sajnos úgy néz ki már nem él; érdekes a faragvány arca, engem a földönkívüliek szokásos ábrázolására emlékeztet.

Pilisszántó előtt a kőfejtő (?) mellett nem rég felépített sziklakápolna lenyűgözött.

Egyben modern, és ugyanakkor hagyománytisztelő; nagyon ötletes.

Egyedül a Mária(?) szobor arca volt fura számomra.

A csillagösvényen, szép, érdekes tartalmú fa szobrok között visz föl, alá utunk – mindkét oldala hordoz információt a szobroknak.

Pilisszántón sajnos a templom nem volt nyitva, ahol egy érdekes kőre bukkantak pár éve; viszont a régi temetőben meg tudtam nézni Boldog Özséb síremlékét, itt olyan jó érzés fogott el.

Végül még bőven világosban érkeztem meg Pilisszentivánba a plébániára; és vettem gyorsan egy forró fürdőt, mivel az út során folyton le voltam izzadva, és hiába próbálkoztam széldzsekivel, cipzár-huzogatással védekezni a hűvös szellő, erdei klíma ellen, nemigen volt hatásos (igaz belső melegítés gyanánt többször énekeltem is :) ). 10-körül már le is feküdtem, és ma sikerült már 7 órát is aludnom – ha később feküdtem volna le minimum egy órával, akkor mint reggel kiderült, valószínűleg a harang ébresztett volna :)

Egyéb képek: