Új bejegyzésemet a szigetemet fürkészve kezdem írni.

Mivel ma lesz a leghosszabb a táv, nem akartam reggel 1,5 órát elszúrni a blogolással, így apránként bővítem, mikor megpihenek. Amikor kész lesz, a címbe beleírom a városokat és a távot.

Szóval: gondoltam nyugis nap lesz, fürdök egyet a Rukkel tavakban, majd kényelmesen haladok tovább. Mindez 11 tájékán borult, mert mikor már majdnem odaértem a tavakhoz, hatalmas belvíz és sártenger fogadott. Eleinte próbáltam mindenféle módon túljutni rajta, de egyre rosszabb lett a helyzet. Az út úgy nézett ki, hogy jobbra -- ha jól emlékszem -- kukoricás, balra pici töltés, túloldalán vízzel teli árok. Amikor már az út és a kukoricás is vízben állt, próbáltam valahogy a pici töltésen haladni, de az meg tele volt kis fákkal, bokrokkal -- egy ponton viszont képtelenség lett volna hátizsákkal átjutni --  mivel a választási lehetőség leszűkült a vízre vagy a sűrű mindenhol ággal elzárt 3m-es fára. Így kénytelen voltam visszafordulni -- addigra persze csupa sár és víz szandálommal -- és tenni egy hatalmas nagy kitérőt Dunavarsányon keresztül. Melynek végéből a rukkel-tavi strand lecsípett egy 100m-nyi utat, így a termőfölden keresztül kellett mennem -- nagyon óvatosan, mivel a levágott növények szára vége a földtől 5-10 centire volt, így potenciális veszélyt jelentett a lábamra...

Mindezek után a strand egyik szélén megkérdeztem, hogy van-e kedvezmény a zarándokoknak, mivel egy csobbanás erejéig mennék be, és a felnőtt napijegy 1500 forint. Azt mondta, nem tud róla. Mentem tovább, a másik bejáratnál is érdeklődtem, ott megkérdezték a főnököt, aki azt mondta: a zarándokok vendégek egy kávéra, és szétnézhetnek, ha viszont fürdeni is akarnak, az egy gyerekjegybe kerül (1000) , mivel mindezek után képtelen lettem volna úgy bemenni, hogy csak nézem ahogy mások fürdenek, csobbantam egy 10-15 percet, és mentem tovább.

Elgondolkodtam azon, hogy legközelebb sátorral jövök, és akkor nem kell állandóan a szállásra sietni, vagy pedig hozok magammal egy elefánt ( :) ), az nem csak a sártól véd, hanem árnyékot is ad...

Útközben láttam előttem terelgetődő birkanyájat káromkodó juhásszal, majd ló+ekével földjén bűvészkedő másik káromkodó bácsit.

Kétszer kidobott kakukkos-órát is hallottam, bár az egyiknél nem értettem miért kellett, mivel majdnem pontosan 6-kor kakukkkolt ;) .

Az Ócsai kavicsbányából, mikor mellette mentem el, kirontott vicsorogva, ugatva a házőrző kutya -- én határozottan ráordítottam, hogy "mész innét!" -- mire ő megtorpant; s bár ugatott vicsorogva tovább,  meg egy picit talán utánam is jött, nem mert közelebb jönni. -- Őrá, és a Sári szállás utcájában túlbuzgó, kerítésen átbújó kis korcsra jó felkészülni.

A szálláson fantasztikus vendégszeretettel fogadtak, kaptam teát, pogácsát; itt is beszélgettünk egy jót, és reggel -- mivel a gondnok a rétesházban is dolgozik rétes-sütőként (mármint nem ő a sütő, hanem ő az aki süt; ) )-- még a rétest is meg tudtam kóstolni.