Új nap újabb lábbeli próba, természetesen ez szintén teljesen máshol törte fel a lábam -- talán a legjobb akkor lenne, ha mezítláb mennék :) .

Sajnos picit elvesztettem a kialakult kapcsolatot a természettel, és a városban sétálás ezen nem segített. Mindenesetre érdekes látnivaló így is akadt bőven (aki szereti az elhagyott uzemeket, annak meg pláne...).

A Kopaszi gáttól lefelé a Dunán lépten-nyomon kajakosokba botlunk, és horgászból sincs kevés. A Hárosi öböl is tele volt emberekkel, pedig az annyira nincs közel a városhoz.

Budafokon jól nézzük meg a régi templomocskákat, mert Szigetszentmiklóson főként modernekkel fogunk találkozni.

Menet közben az M0-ás hídon megszólított egy biciklis, hogy a zarándok utat járom-e, mert ő is tervezi, egyelőre a Pest-Szekszárd részt tette meg biciklivel. Elmondta, hogy mostantól jön a jó rész. -- Bár úgy sejtem, nem a Lakihegyi adótoronyra gondolt :) -- engem az mégis lenyűgözött -- jól körüljártam, és számomra az volt a nap csúcspontja, pedig a nap végén a tanösvény a Duna parton se volt kutya (illetve kutya az volt :P ). -- Valószínűleg azért, mert a Római parthoz közel fölnőve a Duna különféle part-arcait (nem party-arcait!) jól ismerem. -- Egyébként ez az idilli rész nem közvetlenül a kijelölt zarándok úton van, hanem a Szent Miklós templomnál a Duna felé lekanyarodva érhető el. -- Itt is, illetve mikor az útkereszteződéseknél elbizonytalanodunk, újfent javaslom a Humap térkép használatát (kikapcsolt GPS-el, egyébként nem poén) -- mivel a zarándokút is végig fel van tüntetve benne, és többek között a tanösvény is.

A szállás még a régi házszámozás szerinti 89-es, amelyik a bal oldali házikókat számozta sorba -- páros-páratlan oldal nélkül, így amikor a jobb oldalon elhaladunk a 87 mellett, ne akarjunk a szomszédba becsöngetni, mert nem biztos, hogy olyan szívélyesen fogad mint Mária a gondnok 20-30 házzal odébb. Egyébként meg fogjuk ismerni a szállást, mert kint van az első hosszú faházon a zarándokút logója, és mellette 4 alpesi, földig érő tetejű faházikó található.

Este egy jót beszélgettünk, és megint kaptam valamiféle tükröt, mert sokmindenben hasonlítunk, és így úgymond kívülről láthattam picit magam