A mai napot lazára vettem, nem rohantam ki Szigetszentmiklósra, mint Szent Pál az oláhokat -- vagy valami ilyesmi ;) Más cipő, más környezet -- szokni kell (ez szerencsére teljesen máshol töri/nyomja a lábamat -- fő a változatosság :) ). De végre olyan tempóban haladtam, és arra csalingáztam ahogy/amerre kedvem tartotta.

Figyelmesen nézelődve haladtam, és olyan korábban rendszereden járt útvonalon is találtam meglepő dolgokat, amiket eddig nem is értem, miért nem vetem észre -- pl.: a Bartók Béla úton van egy Bartók halláscentrum, melynek tulajdonosai szerintem bele se gondoltak, hogy a hallókészülékeken túl árulhatnának például abszolút hallást, kvárt hallást, meg diatónikus skálahallás-kibíró készüléket...... De a várnak is olyan szegleteit fedeztem fel, amelyekről nem is sejtettem, hogy léteznek.

Nagyon sokat számított a kb. 5 kilóval könnyebb, immáron 12 kilós zsák; bár egészségügyi problémáim kb. ugyan úgy elő-elő jöttek. Ami azért végig kérdőjelként motoszkált bennem, ám a nap végén, mivel különböző okok miatt végül a két XI. kerületi zarándokszállással sem sikerült időben lebeszélnem az estét, így az egyiktől kénytelen voltam hazajönni tömegközlekedéssel; és itthon műszerrel a saját logikám szerint a legrosszabb eshetőséget ki tudtam zárni; tehát folytatom az utamat holnap.

Lelki/spirituális aspektusból -- amely számomra a fő mozgató rugó -- úgy érzem, egyre közelebb kerülök a várt végeredményhez. Kezdek összehangolódni mindennel: elég csak olyan példákat említem, hogy ránéztem egy ugató kutyára kérdőn, és abba hagyta az ugatást, gondoltam valakire, erre a következő sarkon a vezetéknevével megegyező utcába kellett befordulni; gondoltam egy bizonyos fajta madár vezetéknevű barátomra, és abban a pillanatban megjelent egy olyan madár, és elkezdett hangot kiadni; vagy egy "jöhetne már valami" gondolatomra egyből két valami is megjelent, nem győztem a fényképező objektívjét kapkodni.

Az időjárás nagyon szeszélyes volt, a perzselő Nap után Mátyás templomnál kapott el a felhőszakadás, de a fények fantasztikusak voltak délután. A nap végére tartogatta magát a tetőpont: a Gellérthegyi sziklakápolna lenyűgöző, hát még az egy teremmel odébb lévő míves fa faragványokból felépített terem -- mindenképp érdemes megnézni (nem tudom, eddig hogy nem láttam) -- még pecsételnek is! :)