Túrám legrövidebb része következett, de nem unatkoztam, mert a hiányzó kilométereket újabb és újabb beszélgetésekkel pótoltam :) .

De haladjunk kronologikusan:

Este egyedül a hatalmas ex-fiúkollégium emeletén -- nem tudva, de nem is keresve hol lehet az óriási,nyitott ajtókkal teli folyosó lámpakapcsolója -- azok számára, akik sok horrorfilmet néznek baromi rémisztő lehet... -- Szerencsére én nem tartozom közéjük, és egyenesen élveztem :)

Reggel felvilágosítottak, hogy a zsákom oldalán az az idegesítő lógó bizbasz a súly derékra nehezítését hivatott végezni, és hogy mindenki be szokta kapcsolni. -- Mikor kiértem Kalocsáról kipróbáltam: értem, mire gondoltak, de nekem olyan hasfájást okozott, pedig mindenféle szorossággal kísérleteztem,  hogy 2-300 m után hagytam a fenébe.

Hogy adjak egy pofont az időbeliségnek: a városban épp a székesegyház és környékének felújítása vége felé tartanak -- igazán szép és érdekes lesz a végeredmény.

Bátya volt az egyedüli közbenső település (kaptam egy fülest, hogy az első kocsmában kapok egy felest :) -- na jó, nem; viszont a kedves fiatal csaposleányzóval elbeszélgetve képet kaptam a falu és a vidéki fiatalok mindennapjairól).

Utam nem sokkal később újból az árnyéktalan gáton folytatódott, de szerencsére csak kb 6-km-t kellett kibirni, és máris megérkeztem a mostmár ténylegesen a Duna partján levő szállásra. Ez is nem régiben felújított épület tele minden földi jóval -- kiemelném a szárítós mosógépet és az egyik szobában berendezett múzeumot. Az itteni szállásadóval is jót diskuráltunk.

A nap zárásként pedig kimentem megnézni a naplementét, és közben egy helyi néni mesélt nekem érdekes dolgokat. (És hogy örül, hogy ilyen fiatal zarándokot is lát :) ).