Rájöttem, hogy a fizikai szenvedés nagyon rá tudja nyomni a bélyegét a túrára, elvonja mindenről a figyelmet; és egyáltalán nem engedi élvezni az egészet. (Itt most nem csak a vízhólyagokra, térd és csípő fájdalmakra gondolok, mert az belefér, hanem más egészségügyi problémákra. -- El is határoztam, hogy több dombos-hegyes szakaszt nem fogok bevállalni, csak Szekszárdig megyek.)
De ma eljutottam végre a Normafához, és meg tudtam szabadulni cuccaim egy részétől -- mivel felesleges nem nagyon volt, inkább a meglévőek könnyebb változatokra cserélésével tudtam kilókat nyerni. Illetve a blogolás is szegényesebb lesz, mivel az útra beszerzett tabletem bekapcsolhatatlanná vált, ezzel az előző 3 nap kb. 1300 fényképének is lőttek... -- Gondoltam adok egy esélyt a Dacia után a román mérnököknek (Allview márka) -- ezt eljátszották...
Az út során két dolgot is sikerült kihagyni, pedig a nagy melegben már nagyon vágytam a Szent kút hűsítő forrásvizére... (Nem vettem elő az útikönyvet az oltári nagy ( :) ) Máriaremetei kegytemplom előtti szabadtéri oltárnál, pedig kellett volna; mert mint utóbb kiderült, a felfestett jelek a templommal szemben állva balra haladtak, ellentétben az útikönyv által leírt Himes utcával, amely jobbra található -- én meg hiába vártam a kutat, a Nagy rétnél már tudtam, erre már biztos nem lesz. Utána a Tótasszony oltárhoz valószínűleg egy pár száz méteren letér a zarándok jelzés balra a sárgától, de lemaradtam erről is.
Kiderült az is, hogy a lehető legjobbkor kezdtem szombaton a túrát, mert tegnap a Hilda cukrászdában volt szünnap -- pedig nagyon rákészültem -- ma meg a Muflon itatóban (igaz az amúgy késő délutántól van csak nyitva -- bár a nyitvatartás felett nyitva tábla lógott, viszont bekiálltásomra nem érkezett válasz)...
A szabadtéri oltárra visszatérve: elgondolkodtam, hogy a tetőszerkezete, és például a Boldog Özséb síremlékénél is látott kopjafa motívuma milyen hasonló; illetve a templomot kívülről és belülről is megtekintve: hogy a gyönyörű rózsaablakok kintről teljesen snassz ablaknak tűntek, tehát lehet hogy bármely dolog csodálatos lehet, ha megfelelő szemszögből nézzük... -- na jó ez így már túl közhelyes ;)
Innentől sík szakasz lévén a bakancsot másik cipőre váltom, és valószínűleg kímélő távot teszek csak meg. (Így mondjuk lemondok a kinézet koncertekről, de talán napos időben fürödhetek majd a Szelidi tóban, és kisvonatozhatok a Gemenci erdőben.)
A szállásokról: a parókián tegnap azt mesélték, hogy valamivel 100 feletti zarándok szállt meg tavaly, és hogy évről évre duplázódik. A Normafánál 80 körüli, ez azzal magyarázható, hogy sok zarándok Pesten ismerősökhöz megy. -- Minden esetre ezek a számok bőven elmaradnak a Camino többszázezres látogatottságától.
Talán mondanom sem kell, hogy ezen a szálláson is egyedül vagyok (az előzőnél volt egy iskolás csoport, de nem a zarándok részen, hanem egy másik szárnyban) -- bár itt van egy portás / biztonsági őr, akivel vacsoránál el lehetett beszélgetni. Sok mindent meg lehetett tőle tudni Budapest sötét bugyraiból...
