Már Dabas után nem sokkal elkezdtem írni, mert annyira elegem lett abból, hogy kilométereken keresztül velem egy magas, vagy magasabb szúró susnyásban kellett törnöm az utat, ha lesz még ilyen, inkább keresek egy műutat.

Később egy szakaszon eleve nem is kockázattam, hanem mentem az azzal azonos hosszú, föld és műutat tartalmazó részen. Ott ért a legfurcsább dolog is aznap. Megállt mellettem egy Opel Astra , és kiszólt a sofőr, hogy beszélek-e angolul. Mutatta a benzinszint jelzőt, hogy mindjárt kifogy, én rögtön elkezdtem a telefonom keresni közeli benzinkutat -- közben ő hablatyolt mindenfélét  (kicsit olyan érzésem volt, hogy azért kérdezte, hogy beszélek-e angolul, mert ő nem, és így megnyugszik, hogy kettőnk közül legalább az egyikünk beszél :) ). Levette a gyűrűjét, és mutatta, hogy 10g arany; de mire leesett, hogy valószínűleg forintot szeretett volna tankolásra, addigra már tovább hajtott...

Egyébként reggel konstatáltam, hogy 12 lábujjam van --  tehát máris adott nekem valamit ez az út ;) . A nagylábujj és a mellette levő közé nőt lábanként 1-1 vízhólyag (ezen felül még 5 újat számoltam belőlük) -- bár az is lehet, hogy egy homokszem tokozódott be, és most igazgyöngy készül ;) .

Szerintem egyébként már majdnem minden errefelé élő fajt láttam, bár méretben kb ugyanakkora volt tegnap az a két hatalmas nyuszi, mint ma az édi mini őzike. Megtudtam, hogy szitakötőből se csak az az egy féle van amit amúgy vízpartokon látni szoktunk, hanem kék, zöld, arany és átmeneteik is különböző méretben.

Mindenesetre továbbra sem osztom Petőfi véleményét -- szép-szép, de nekem kellenek a hegyek!

Ebből kifolyólag, és abból is, hogy ma majdnem 40km-t megtettem 12 óra alatt -- de feleslegesnek érzem az ekkora haladást -- döntöttem úgy, hogy kihagyom a kunszentmiklósi alternatív szakaszt, és holnap csak 20km-t gyaloglok kényelmesen. (Pedig napi 35km-ekkel még egy napot is be lehetne hozni...)

U.i.: az előző részben említett sziget: Dabas-Sári-ból kifelé van egy Szent Jakab szobor (amelyet a zarándokút kapcsán állítottak, és szenteltek fel), illetve utána egy Szent Jakab út, melyen kilátó is található, illetve egy sziget, amelyet Ezerkilencszáznyolcvankilencesek szigetének hívnak.

Menet közben furcsa volt hogy egy elhunyt fiúnak is lehet templomot emelni (Borzaspusztai romtemolom) -- nem tudom miért, de eszembe jutott Para-Kovács egy mondata (valamelyik könyvéből): Isten baranyai.

A szállás: egy motel Ráckevén semmi különös -- bár a víz erősen valamilyen fémes ízű, úgyhogy nem ebből fogom a flakonjaimat megtölteni.