Új bejegyzésemet a szigetemet fürkészve kezdem írni. Mivel ma lesz a leghosszabb a táv, nem akartam reggel 1,5 órát elszúrni a blogolással, így apránként bővítem, mikor megpihenek. Amikor kész lesz, a címbe beleírom a városokat és a távot. Szóval: gondoltam nyugis nap lesz, fürdök egyet a Rukkel…

Új nap újabb lábbeli próba, természetesen ez szintén teljesen máshol törte fel a lábam -- talán a legjobb akkor lenne, ha mezítláb mennék :) . Sajnos picit elvesztettem a kialakult kapcsolatot a természettel, és a városban sétálás ezen nem segített. Mindenesetre érdekes látnivaló így is akadt bőven…

Találtam képgaléria funkciót, bár ez csak 100 képet enged egy galériába, úgyhogy 2 lesz egymás után! :) (nincs most több időm tovább válogatni). -- Képaláírásokat igyekeztem több helyre beszúrni.

Mivel hogy itthon voltam, újból lehetőség adódott képeket feltölteni -- álljon itt egy pár a teljesség igénye nélkül a 3. napról: Fura volt látni, már többedjére, hogy bizonyos utak bár távolról lezártnak tűnnek, a túristáknak különféle megoldásokkal átjárhatóvá vannak téve (korábban volt egy…

Reggel az újabb tünet megjelenésének hatására úgy döntöttem, hogy mivel az útvonal bár a Duna mentén halad, mégsem érinti Paksot, elmegyek a szakorvoshoz egy kis sugárzásért. Szerencsére csak egy enyhe asztma alakulhatott ki, az meg kezelhető; úgyhogy holnap folytatom az utam. Azért próbáltam ma is…

A mai napot lazára vettem, nem rohantam ki Szigetszentmiklósra, mint Szent Pál az oláhokat -- vagy valami ilyesmi ;) Más cipő, más környezet -- szokni kell (ez szerencsére teljesen máshol töri/nyomja a lábamat -- fő a változatosság :) ). De végre olyan tempóban haladtam, és arra csalingáztam…

Rájöttem, hogy a fizikai szenvedés nagyon rá tudja nyomni a bélyegét a túrára, elvonja mindenről a figyelmet; és egyáltalán nem engedi élvezni az egészet. (Itt most nem csak a vízhólyagokra, térd és csípő fájdalmakra gondolok, mert az belefér, hanem más egészségügyi problémákra. -- El is határoztam,…

Bár levontam a tanulságot az előző napból, mégis később tudtam csak elindulni, mint vasárnap; viszont Pilisszentivánon a szállásnál nem volt meghatározva legkésőbbi érkezési idő – igaz célszerű sötétedés előtt odaérni. A mai nap kezdtem picit jobban ráhangolódni az erdőre, pl.: mindig időben…

Ez a mai nap annyira betett, hogy szellemileg se vagyok a blogírás magaslatán – kicsit lehet, hogy össze-vissza lesz. Képek linkelésére meg végképp nincs energiám, majd utólag pótlom… (U.i.: végül reggel folytattam.) Nagyon tanulságos volt az egész nap. De kezdem az elejéről :) Sőt még az előző…