Egyszerűen nem tudok napirendre térni... - olyan isteni finom a Dunapataj elején vett tepertő... -- lehet, hogy holnap visszamegyek :) Maga a város elég semmilyen az előzőekhez képest. Alig találtam padot; viszont a vasútállomás, bár bedeszkázott, lakatlan, de nem rég új tetőt kapott. Egy bicikliző…
Ma a megteendő távhoz képest túl korán indultam (9 óra) és még a hosszabb pihenők mellett is háromnegyed 5-re elértem a szálláshoz. Dunavecsén tettem egy apróbb kitérőt a hajdani vasútállomásra -- szerencsére lakják, így megmenekült az enyészettől, de a pálya a "forgalom szüneteltetése" óta nem sok…
A D-day (leghosszabb nap) után, egy kényelmesebb tempójú következett. Nem is baj, hogy nem terveztem hosszabbra, mert végig a gáton, fáktól messze vitt az út. A rikító narancssárga pólóm ellenére, a dög melegben, a tűző napon a végén már úgy éreztem : beleolvadok a környezetbe... :) Bár már majdnem…