Szerencsétek van, mert ma nem fért volna bele, hogy írjak a blogra, de várni kell a fürdő szabaddá válására :) .

Ma reggel megnéztem Fajszot, nagyon érdekes, azonos stílusú a templom és a varosháza (amely mint megtudtam, eredetileg is annak épült) -- nem jut eszembe, honnan ismerős -- egyelőre a Wekerle telep és a gázgyári lakások ugrottak be.

Tegnap este még egy további jó beszélgetésben volt részem, és reggel is találkoztam a rendszeresen kerékpározó nénivel -- szerencse, mert pont furdalta még egy kérdés :) .

Innentől kezdve az út végig az immáron aszfaltos bicikli úton vezetett a gát tetején, abszolút nulla (fok helyett :) fával... A 35 fokban ez elviselhetetlen lett volna, de szerencsére hatalmas szél fújt, kellemes hőérzetet biztosítva.

A hivatalos és alternatív útvonal kettéágazásánál először nem értettem, minek van ott az a sok hatalmas fadarab, de aztán rájöttem, hogy ez az a híres szobor-csoport. Eléggé negatívan indultam neki megnézni -- hogy nem elég, hogy ilyen sokat kell tűző napon gyalogolni, de még az emlékmű is hatalmas felületen terül el... De végül tetszettek maguk a faragványok.

Érsekcsanád magasságában betértem egy pohár üdítőre a halászcsárdába a Duna parton -- jó nagy forgalma volt -- ellentétben a fajszi szállás mellettivel amely 2-3 éve zárt be (megszűnt a komp az új híd miatt, és ezzel együtt a vendégek száma is drasztikusan csökkent...).

Baján nagy örömömre a Duna parton és a Sugovica parton vitt a jelzés; így a sok ipari területnek, kikötőnek és strandnak hála itt végig lehetett látni a vizet. Tele volt a szabadstrand; a városlakók és vendégek maradék része pedig az épp akkor zajló triatlont figyelte -- sajnos "hajrá Pista" kiabálást nem hallottam :) . Kicsit körülményesen, de sikerült átjutnom az akkor épp biciklizőkön.

Majd a dupla teret (Szent Imre és Tóth Kálmán -- hiányos házszámokkal) teljesen körbejárva meg is találtam a szállást. Ez is felújítottt, kártyásan működő ajtókkal; és az összes többi szoba dugig tele triatlonosokkal :) . Nekem viszont jutott egy üres tízágyas, mert hagytak tartalékba egyet, hátha bejelentkeznek még versenyzők/nézők; de végül töben nem vették igénybe az olcsó szálláslehetőséget.

Itt az érkezések miatti őrültekházában csak pár szót tudtam váltani a gondnokkal, majd iránymutatása alapján elmentem várost nézni -- a kilométerekbe beleszámoltam, bár elfelejtettem a hátizsákot magammal vinni ;) . Találtam egész mókás épületeket is, és egy nagy tér két sarában kb. szimmetrikusra tervezett két kis templomot.

Végül a már-már szokásos esti társalgás mégsem maradt el, mert vacsorám közben a konyhában meg-meg fordultak az emberek; és egy lelkesen érdeklődő tanárnővel nagyon jól elbeszélgettünk.