Ma a megteendő távhoz képest túl korán indultam (9 óra) és még a hosszabb pihenők mellett is háromnegyed 5-re elértem a szálláshoz. Dunavecsén tettem egy apróbb kitérőt a hajdani vasútállomásra -- szerencsére lakják, így megmenekült az enyészettől, de a pálya a "forgalom szüneteltetése" óta nem sok…

A D-day (leghosszabb nap) után, egy kényelmesebb tempójú következett. Nem is baj, hogy nem terveztem hosszabbra, mert végig a gáton, fáktól messze vitt az út. A rikító narancssárga pólóm ellenére, a dög melegben, a tűző napon a végén már úgy éreztem : beleolvadok a környezetbe... :) Bár már majdnem…